Attila másfél hónapja járt Algériában egy turistacsoport tagjaként, így egészen friss élménybeszámolót láthattunk tőle.

Frankfurti átszállással repültek Algírba, a fővárosba. Itt megnézték a monumentális Mártírok Emlékművét, ami a ’60-as évekbeli függetlenségi harcok hőseinek épült és szovjet hatást tükröz. Megtekintették kívülről a 40 ezer ember befogadására képes új nagymecsetet a város szélén, melynek minaretje Afrikában a legmagasabb és mint szögletes felhőkarcoló emelkedik a magasba. Belülről nem láthatták, mert be sem léphettek Algériában egyetlen mecsetbe sem. Megcsodálták az impozáns és szép Afrikai Miasszonyunk Bazilikát, amelyet kívül fegyveresek, belül biztonsági őrök őriznek, a terrorveszély miatt és amely a Vatikán tulajdona. Algéria veszélyes iszlám ország, külföldi személy vagy csoport nem közlekedhet rendőri illetve katonai kíséret nélkül. A városokban ők is rendőri felvezetést illetve kíséretet kaptak. Bejárták az impozáns, inkább európai jellegű francia negyedet, emlékeztetve őket a francia fennhatóságra, barangoltak az óváros szűk sikátorain, többszáz éves, kőfaragványos, festett kapuk, házak előtti meredek lépcsőin. Megnézték az elegáns városi botanikus kertet, amely inkább egy szabadon látogatható, nagy erdős park. Közepén sétány fut végig kis dísztavakkal. Láthattak itt hatalmas pálmákat, különleges fikuszfákat, cédrusokat, fenyőket stb. Kirándultak a fővároshoz közeli Tipáza ókori római romvárosba, amely az UNESCO világörökség listáján is szerepel.

Felismerhették a városfalat feliratos kövekkel, láthatták az ősi templomok, fürdők, színház és amfiteátrum maradványait, még álló oszlopokat is. A múzeumban láttak több ezer éves színes római mozaikokat, szobrokat. Algírból repülővel 2 és fél óra alatt leutaztak a Szahara mélyén lévő nagyvárosba, Tamanrassetbe. (Algéria hatalmas ország, Frankfurtból Algírba 2 óra volt az út.) Északon arabok és berberek élnek, délen tuaregek. Innen öt terepjáróval elindultak az Ahaggar-hegységbe, hat katona két terepjáróval követte őket a biztonságuk érdekében. Útközben sok szelíd dromedárt (egypúpú tevét) láttak és egyszer vad tevéket is. A tuaregek odajöttek, tevéiket kínálták tevegelésre, de nem voltak hajlandóak arabul beszélni, mert nem szeretik őket. A férfiak indigókék köpenyt és fekete turbánt viselnek, arcukat is védik a homokveréstől. A tuareg nők nem takarják el arcukat. Egy-egy víznyerőhely (gherta) közelében tuareg falvak bújnak meg nádfalú hajlékokkal, kövekből épült tűzhellyel, meg kecskenyájjal.  A turista még ma is ritka e tájon, az őslakók megbámulják az utazót.

Bár hat éve nem volt eső, azért a Szahara belsejében is van élet. A köves sivatagban helyenként félszáraz fűcsomók, talajra simuló félcserjék párnái, tövises akáciafák dacolnak a hőséggel és a szárazsággal. Ahol elérik gyökereikkel a vizet, ott szépen zöldellnek az örökzöld fák, datolyapálmák és leanderek nőnek. Attiláék kétszer láttak veszedelmes sivatagi viperát eltűnni a kövek közt. A vádik (időszakos vízfolyások) mély völgyeket alakítottak ki. Jártak igen mély és keskeny sziklaszurdokokban, láthattak gyönyörű sziklaíveket. Az Ahaggar híres három sziklatornya, a Trident napkelte és a napnyugta vöröses fényeiben nyújtotta a leggyönyörűbb látványt. Látták Algéria legmagasabb csúcsát, a 3003 m magas Tahatot. A magashegységben, még tavasz lévén az éjszaka nagyon hűvös volt, dideregtek a sátor alatt a nyári hálózsákban. Meglátogatták 2781 méter magasan az Assekrem-hegyen Charles de Foucauld szerzetes 1911-ben kőből épült remetelakját. Innen továbbutaztak keletre a Tasszili-hegysébe, ahol megpillantották az igazi homokdűnéket is. A sziklahegyeket vörösesokker színű homoktenger vette körül. Itt látták a legszebb kőtornyokat, kőgombákat, sziklaíveket. Sokat láttak a több tízezer ősi szilarajzból mindkét hegységben. Ezek 5-6 ezer évesek, embereket és házi- valamint vadállatokat (kecskét, tehenet, zsiráfot, antilopokat, orrszarvút) ábrázolnak, nagy részük festett, de vannak vésett rajzok is. Ekkor még szavanna éghajlata volt a Szaharának. Szuvenírként csak datolyát és sivatagi homokot, követ tudott magával hozni Attila. Szép tájakat láttak, nem volt nagy hőség, az emberek szinte mindenütt nyíltszívűek, barátságosak voltak.